Az új megrendelés
Karlnak csak néha volt dolga a nagyvárosban. Általában inkább csak kisebb városában töltötte az idejét. Jobban is szerette a megyéjére jellemző dombos, néhol hegyes vidéket, mint az épületek tömegének kavalkádját. Sajnos emiatt az ellenszenv miatt mindig benne is volt egy enyhe, felesleges feszültség, amikor a vonaton ülve az ablak előtt sűrűsödtek a háztömbök. Pedig tudta ő is, hogy rengeteg szépség bújik meg a parkok, és történelmi negyedek között. Régen, amikor minden csinosabb lányt el akart bűvülni, jól ismerte ezeket a helyeket. Azóta sajnos főleg az üzleti találkozásai, és a hangosabb barátai által találkozik újra a környékkel.
Most sem volt ez másképp. Az egyik gimnazista osztálytársa kereste fel őt, hogy nem építené-e be szekrényekkel az új lakását. Karl szerette a munkáját. Nap mint nap randevúra hívta az erdők szépségeit. A fát kelti életre "alkotásaiban", ahogy néha viccelődve hívja munkáit. A természet alkotóanyagát jól ismerte, főleg a környékén honos típúsokat. Mind jól megmunkálható, jó kezekben szinte engedi magát és kéri, hogy formálják új testébe. Szerencsére nem csak a fához értett.
Tíz évvel ezelőtt, mikor a lehetőségek országát keresve rengeteg ember jött munkát és tisztes életet keresni a környékükön, meghallotta a politikai vezetés szavát: Aki boldogulni akar, annak szakmát kell ismernie. A bevándorlók minden munkát elvállaltak a helyiek elől a versenyképesebb "fizetésért", mindent megcsináltak, amihez kicsit is értettek. Egy részük tényleg átvette az alacsonyabb értékű munkákat, de később jól képzettek is jöttek elvenni a teret az itt lakóktól. Karl nem is tudta, miről szól ez a verseny, ami csak kialakulóban volt, de energikus alkatának még jól is esett még egy szakma az asztalosin kívül. Mindig is érdekelték a műszaki termékek, de amikor egy műszaki főiskolára jelentkezett, még fogalma sem volt még hogyan tudja majd ezt összehozni a kedvelt faalkotásaival. Nem is törődött ilyenekkel.
Fiatalos nemtörődömségével csak beiratkozott, hogy még pár évig élvezze az iskolák által nyújtott életvitelt. Ösztöndíj, kevés szülői támogatás, néhány elvállalt kisegítői munka a főiskolán, és mindene megvolt a boldogsághoz. A tanároknak való munka még szórakoztatta is, ahogy helyettesítette az egyszerűbb órákat, néhány laboratóriumban elvégezte az egyszerűbb feladatokat, amikkel sokat fejlődött. Néha még az első mesterségét is hasznosította, ha valakik felkérték egyszerűbb bútorok készítésére. Egyszóval talpraesett egy ember volt már akkor is, még ha a szülei meg is húzták néha a nadrágszíjját, jól boldogult.
Berthához kicsit vegyes érzelmekkel ment. Tudta, hogy jól megy most neki, főleg hogy a férjét előléptették. Félt egy kicsit, hogy fel fognak vágni és tudatlanul is elé nyomják friss örömüket. Karl jószívű ember volt, mindig örült ismerősei boldogságának, de ezt a dícséretes tulajdonságát a gimnázium után fedezte fel magában. Egy Berthával való találkozó túlságosan is előhozza a régi emlékeit és azok között járva megfakulnak azóta szerzett értékei. Előjönnek a régi berögződések, és az azóta kialakult életük Berthával csak apró játékfigurákká válnak amit mutogatnak egymásnak, maguk pedig ugyanazok az osztálytársakká válnak... Micsoda egy szellemvasút!
Miközben már az izmai tudatlanul elkezdenek enyhén megfeszülni, de még mielőtt a tenyere elkezdene síkossá válni, gondolataiból kiszakítják a lábai, ahogy egyszercsak megállnak és tisztelettudóan megvárják míg rájön, hogy már meg is érzekett Bertha új címéhez...
[To be continued]
Most sem volt ez másképp. Az egyik gimnazista osztálytársa kereste fel őt, hogy nem építené-e be szekrényekkel az új lakását. Karl szerette a munkáját. Nap mint nap randevúra hívta az erdők szépségeit. A fát kelti életre "alkotásaiban", ahogy néha viccelődve hívja munkáit. A természet alkotóanyagát jól ismerte, főleg a környékén honos típúsokat. Mind jól megmunkálható, jó kezekben szinte engedi magát és kéri, hogy formálják új testébe. Szerencsére nem csak a fához értett.
Tíz évvel ezelőtt, mikor a lehetőségek országát keresve rengeteg ember jött munkát és tisztes életet keresni a környékükön, meghallotta a politikai vezetés szavát: Aki boldogulni akar, annak szakmát kell ismernie. A bevándorlók minden munkát elvállaltak a helyiek elől a versenyképesebb "fizetésért", mindent megcsináltak, amihez kicsit is értettek. Egy részük tényleg átvette az alacsonyabb értékű munkákat, de később jól képzettek is jöttek elvenni a teret az itt lakóktól. Karl nem is tudta, miről szól ez a verseny, ami csak kialakulóban volt, de energikus alkatának még jól is esett még egy szakma az asztalosin kívül. Mindig is érdekelték a műszaki termékek, de amikor egy műszaki főiskolára jelentkezett, még fogalma sem volt még hogyan tudja majd ezt összehozni a kedvelt faalkotásaival. Nem is törődött ilyenekkel.
Fiatalos nemtörődömségével csak beiratkozott, hogy még pár évig élvezze az iskolák által nyújtott életvitelt. Ösztöndíj, kevés szülői támogatás, néhány elvállalt kisegítői munka a főiskolán, és mindene megvolt a boldogsághoz. A tanároknak való munka még szórakoztatta is, ahogy helyettesítette az egyszerűbb órákat, néhány laboratóriumban elvégezte az egyszerűbb feladatokat, amikkel sokat fejlődött. Néha még az első mesterségét is hasznosította, ha valakik felkérték egyszerűbb bútorok készítésére. Egyszóval talpraesett egy ember volt már akkor is, még ha a szülei meg is húzták néha a nadrágszíjját, jól boldogult.
Berthához kicsit vegyes érzelmekkel ment. Tudta, hogy jól megy most neki, főleg hogy a férjét előléptették. Félt egy kicsit, hogy fel fognak vágni és tudatlanul is elé nyomják friss örömüket. Karl jószívű ember volt, mindig örült ismerősei boldogságának, de ezt a dícséretes tulajdonságát a gimnázium után fedezte fel magában. Egy Berthával való találkozó túlságosan is előhozza a régi emlékeit és azok között járva megfakulnak azóta szerzett értékei. Előjönnek a régi berögződések, és az azóta kialakult életük Berthával csak apró játékfigurákká válnak amit mutogatnak egymásnak, maguk pedig ugyanazok az osztálytársakká válnak... Micsoda egy szellemvasút!
Miközben már az izmai tudatlanul elkezdenek enyhén megfeszülni, de még mielőtt a tenyere elkezdene síkossá válni, gondolataiból kiszakítják a lábai, ahogy egyszercsak megállnak és tisztelettudóan megvárják míg rájön, hogy már meg is érzekett Bertha új címéhez...
[To be continued]
Megjegyzések
Megjegyzés küldése